~prológus

Nina Hofman :

-Beszélnünk kell-közölze nemes egyszerűséggel Acher Bleak , a végzős   osztály egyeteln "szépfiúja " akiért szinte minden lány oda meg vissza volt , az én asztalomra támaszkodott és az arcomat vizsgáta átható szürkés-kék szemével .   Szinte természetellenesen ráncolta a szemöldökét.
-Mondjad-felvontam a szemöldökömet . Tippem sem volt róla mit szeretne Acher egy magamfajta lánytól ,  nem mindha olyan csúny volnék . A hajam barna volt némi vörös árnyalattal,  a szemem pedig nagyon sötét barna.
-Nem ... itt , de tudok egy helyet ahol igen. - meglepődtem , kicsit félelemmel töltött el az a tény  , hogy kettesben legyek vele , nem mindha Acher veszélyes lenne.

Ezért is egyeztem bele , hogy vele menjek .
Acher mindenkivel (szinte ) kedves volt , csak volt benne egy kicsike hajlam a roszfiúság felé és , ha tippelnem kéne akkor ez lenne az amiért egy picikét is tetszett. De ezt nem tudta senki ....
Elöttem ment én meg mögötte , annyira mögötte , hogy  időnként hátra nézett , hogy valóban megyek -e.
A tornateremhez egy hosszú és hűvös folyosó vezetett. Ezen mentünk végig.
Csak arra tudtam gondolni, hogy mit szeretne tőlem.
Hirtelen megtorpant az öltözők elött, egy kis gondolkodás után benyitott. Egy kis előtérben voltunk. Innen nyíltak az öltözök.
Megállt a fehérre meszelt fal elött, majd lazán nekidőlt a fehérre meszelt falnak. Én vele szemben foglaltam helyet egy régi padon.
-Na mond, miért hívtál ide ? - Kezdzem el a beszélgetést.
-Mint azt már mindenki tudja, el kell mennem -Már hónapok óta csak erről beszél az osztály, hogy Acher évközben,  az éretségi elött el kell mennie az apjával New York-ba mivel az apja hosszas keresés után állást kapott egy mérnökvállalkozásnál. -A szallagavató estéjén indul a gépem.-Azaz holnap este.
-Vagyis azért hívtál , hogy elmod amit mát úgy is tudok?-kérdeztem egy kicsit indulatosan.
-Igen, részben-mondta és rámvillantott egy ellenálhatatlan mosolyt. - Figyelj Nina, két éve tizedikben mikor idekerültél nem ismertél senkit. Ahogy én sem. Mikor beszélni próbáltam veled te elzárkóztál előlem, nem hagytad, hogy megismerjelek.- felálltam a padról és elé setáltam. Kb négy lépesnyi távolságra megálltam előtte. - Aztán egyálltalán nem foglalkoztál velem elkezdtél bunkózni, ígyhát lenyeltem és rádhagytam az egészét. -megbántást láttam a szemében - de most, hogy elmegyek szetetném hogy tudd én mindvégig bíztam abban, hogy te is úgy ézel mint én. -Megfogta a kezem és magafelé húzott. Igaza volt, tényleg. Eltávolodtam tőle a multban két okbol. Az első, hogy barátnője volt. Doris Benson, az utszánkbeli lánnyal járt. A szívem hasadt meg mikor együt láttam őket.
A másik ok, hogy ő is ugyanolyan bunkó volt velem mint elmondása szerint én vele.
Mikor már elég közel voltam hozzá bátortalanul átfogta a derekam és én beleturtam  a hajába, a fekete hajszálak peregtek az ujjaim között .
-Szeretlek-suttogta a fülembe. A hideg végigfutott a hátamon.
 Lábujjhegyre álltam, hogy elérjem az ajkát. Lassan és szenvedélyesen csókolt. A lélegzetem felgyorsult, szinte
zihálltam. Hevesebben csókolt.

A keze a pólóm alá került majd lehúzta rólam és a padlóra dobta.

Ekkor kivágódott a lányöltöző ajtaja és Rachel rontott be rajta. 

-Nézzenek oda, a kis szajha!- Elugrottam Achertől.
Belépett, inkább be tipegett az egészségtelenül magas sarkú cipőjében. Kezében a mobilját szorongatta.
-Látod mi ez itt a kezemben?
-Ha jól gondolom a mobilod.
-Úgy van . Ez az okos kis szerkezet felvette a ti kis "játékotokat".
-Hogy mi??-képedtem el.
-Jól hallotad -mondta önelégült vigyorral az arcán
-Mindig is erre vártam, hogy a tökéletes kis Nina Hofmant lebuktassam és mindenki megtudja, hogy milyen igazából.
-Te most miről beszélsz ?
-Arról szívem, hogy felteszem ezt a videót a netre felfedve azt, hogy te mekkora egy szajha vagy. Összeszűröd a levet egy olyan csávóval akinek mellesleg barátnője van - mutat a fal mellett álló srácra.
- Úgysem mered.
-Azt mondod? Hát akk figyeld - mutatta felém a telefonját. Rákattintt a megosztásra Facebookon és kész a videóm már fenn is van a neten. Jöttek is a rosszabbnál-rosszabb kommentek.
Rachel csak lesajnálóan nézett rám. Sírva kirohantam az öltözőből anya számát tárcsázva.
-El akarok menni ebből a suliból most azonnal- szóltam bele köszönés nélkül.

•Prológus

Hillary Adams

  - Te teljesen meghülyültél?! Ezert komolyan kapni fogsz.....Megint - sipákolt az úgy nevezett "legjobb barátnőm", Ana. Ez olyan barátság, hogy én kihasznállak téged, te kihasználsz engem. Jó mi? Érdek barátság, de azért el is tudunk lenni. 

  - Ugyan már - rögzítettem a biológiai csontvázunkat az ablakhoz és úgy állítottam be, hogy kintről úgy tűnik majd, mintha egy ember felakasztaná magát. Barátnőm csak sóhajtott egy nagyot.

 - Na,húzzuk innen,mielőtt meglátnak minket - felkaptam a táskám és rohantunk kifele egyenesen a termünk felé.

 - Na mi van Hill? Megint rosszban sántikálsz? - állt be elém Sebastian.

 - Én mindig - mosolyogtam rá ártatlanul.

 - Tudom én. Te magad vagy az ördög- megfogta a derekamat és magához húzott. Átkaroltam a nyakát és ő meg megcsókolt, majd a falhoz nyomott. Csókja hevesebb lett és a keze a pólóm alá tévedt, az ajka a nyakamon egyre lejjebb.

- Hillary Adams fáradjon az igazgatói irodába.MOST - szólalt meg a hangosbemondóban az igazgató nő hangja.

- Hoppá! Hoppá! - nézett rám Sebastian szórakozottan. Csak nyelvet nyújtottam, eltoltam magamtól és elindultam az igazgatói felé.
 Megálltam az ajtó előtt, megigazgattam a ruhámat, elővettem ártatlan mosolyomt, majd bekopogtam.

- Gyere be! - szólt ki egy kissé ideges hang. Beléptem a szobába. Megcsapott a parfüm illata cigarettával keverve. A világosbarnára festett falakon festmények,érmek és képek lógtak. Az ablak mellett egy asztal állt rajta poharak,vizes üvegek és egy kávéfőző. Az ajtóval szemben az igazgatónő foglalt helyet az asztala mögött. Előtte két fotel a diákoknak vagy éppen akit behívtak. Van az ablakkal szemben egy szekrény amiben az iratokat tárolják, ami éppen nyitva volt. Hát ez jót nem jelenhet. 

- Ülj le - mondta majd felállt, megkerülte az asztalt, majd megállt előtte és nekitámaszkodott. az 50-es éveiben járó Ladányi Andrea igazgatónőnk fekete szoknyát viselt fehér blúzzal és fekete cipővel. Nem sablonos dehooogy, de hát ő az igazgatónő. - Megtudhatnám, hogy a biológia csontvázunk miért akasztotta fel magát ezzel ráhozva a szívrohamot a tanárnőre?

- Szerintem nem bírta már, hogy mindig fogdossák - nyeltem vissza a kitörni készülő nevetést.

-Ez nem vicces. Tudom, hogy te voltál - nézett mélyen a szemembe. - Ezzel betelt a pohár - vissza ment az asztala mögé és helyet foglalt.

- Jó, hagyjuk a szent beszédet. Inkább adja oda a büntető cédulát és már itt sem vagyok - álltam fel.

- Nem kapsz cédulát és elmehetsz - összekulcsolta a kezét és rám nézett. - De nem is jöhetsz vissza hétfőtől - megfagyott bennem a vér de ennek nem mutattam jelét. -Tessék? Hogy hogy ne jöjjek vissza? - és hirtelen leesett. - Ezt hogy érti? - támaszkodtam az asztalán.

-Nincs más választásom. A viselkedésed elfogadhatatlan - elővett egy mappát és kinyitotta. -Be ragasztóztad a krétákat és a szivacsot, majdnem kilökted az egyik gyereket az ablakból és a mostani eset, folytassam? - vonta fel a szemöldökét. 

-Oké, oké. Nem kell, de mit akar ezzel mondani?

- Azt, hogy eltanácsollak az iskolából. Szedd össze a cuccaidat és hétfőtől már már ne lássalak itt.