•Prológus

Hillary Adams

  - Te teljesen meghülyültél?! Ezert komolyan kapni fogsz.....Megint - sipákolt az úgy nevezett "legjobb barátnőm", Ana. Ez olyan barátság, hogy én kihasznállak téged, te kihasználsz engem. Jó mi? Érdek barátság, de azért el is tudunk lenni. 

  - Ugyan már - rögzítettem a biológiai csontvázunkat az ablakhoz és úgy állítottam be, hogy kintről úgy tűnik majd, mintha egy ember felakasztaná magát. Barátnőm csak sóhajtott egy nagyot.

 - Na,húzzuk innen,mielőtt meglátnak minket - felkaptam a táskám és rohantunk kifele egyenesen a termünk felé.

 - Na mi van Hill? Megint rosszban sántikálsz? - állt be elém Sebastian.

 - Én mindig - mosolyogtam rá ártatlanul.

 - Tudom én. Te magad vagy az ördög- megfogta a derekamat és magához húzott. Átkaroltam a nyakát és ő meg megcsókolt, majd a falhoz nyomott. Csókja hevesebb lett és a keze a pólóm alá tévedt, az ajka a nyakamon egyre lejjebb.

- Hillary Adams fáradjon az igazgatói irodába.MOST - szólalt meg a hangosbemondóban az igazgató nő hangja.

- Hoppá! Hoppá! - nézett rám Sebastian szórakozottan. Csak nyelvet nyújtottam, eltoltam magamtól és elindultam az igazgatói felé.
 Megálltam az ajtó előtt, megigazgattam a ruhámat, elővettem ártatlan mosolyomt, majd bekopogtam.

- Gyere be! - szólt ki egy kissé ideges hang. Beléptem a szobába. Megcsapott a parfüm illata cigarettával keverve. A világosbarnára festett falakon festmények,érmek és képek lógtak. Az ablak mellett egy asztal állt rajta poharak,vizes üvegek és egy kávéfőző. Az ajtóval szemben az igazgatónő foglalt helyet az asztala mögött. Előtte két fotel a diákoknak vagy éppen akit behívtak. Van az ablakkal szemben egy szekrény amiben az iratokat tárolják, ami éppen nyitva volt. Hát ez jót nem jelenhet. 

- Ülj le - mondta majd felállt, megkerülte az asztalt, majd megállt előtte és nekitámaszkodott. az 50-es éveiben járó Ladányi Andrea igazgatónőnk fekete szoknyát viselt fehér blúzzal és fekete cipővel. Nem sablonos dehooogy, de hát ő az igazgatónő. - Megtudhatnám, hogy a biológia csontvázunk miért akasztotta fel magát ezzel ráhozva a szívrohamot a tanárnőre?

- Szerintem nem bírta már, hogy mindig fogdossák - nyeltem vissza a kitörni készülő nevetést.

-Ez nem vicces. Tudom, hogy te voltál - nézett mélyen a szemembe. - Ezzel betelt a pohár - vissza ment az asztala mögé és helyet foglalt.

- Jó, hagyjuk a szent beszédet. Inkább adja oda a büntető cédulát és már itt sem vagyok - álltam fel.

- Nem kapsz cédulát és elmehetsz - összekulcsolta a kezét és rám nézett. - De nem is jöhetsz vissza hétfőtől - megfagyott bennem a vér de ennek nem mutattam jelét. -Tessék? Hogy hogy ne jöjjek vissza? - és hirtelen leesett. - Ezt hogy érti? - támaszkodtam az asztalán.

-Nincs más választásom. A viselkedésed elfogadhatatlan - elővett egy mappát és kinyitotta. -Be ragasztóztad a krétákat és a szivacsot, majdnem kilökted az egyik gyereket az ablakból és a mostani eset, folytassam? - vonta fel a szemöldökét. 

-Oké, oké. Nem kell, de mit akar ezzel mondani?

- Azt, hogy eltanácsollak az iskolából. Szedd össze a cuccaidat és hétfőtől már már ne lássalak itt.